Petkó Zsigmond éneke

Gondolkodjál, szegény magyar,
Vígre hová lísz?
Ez világ, ki mint egy tenger,
tíged megemíszt,
rakva hálóval és tőrrel,
majdan békerít,
s onnat rígi szabadsághoz
soha már nem tírsz.

Serkenj fel míly álmaidbúl,
vigyázz magadra!
Mert sok idegen nemzet jütt
bé az országra;
az kinek lehettíl volna
azelőtt ura,
maga jobbágyivá tíszen
majd nemsokára.

Szálljon még magyar nemzetre
egyszer oly idő,
hogy ne légyen ellenségtűl
ő tanácskérdő.
De sőt inkább lígyen ottan
országa vídő,
rajta hatalmat vehessen, mint
csirkén az ölyv.

Ki-ki immár vegye elő
éles fegyverit,
koronáért, igaz hitírt,
az szabadságért.
Az hírünkért, nemzetségünk
maradásáért
ne kímélje vérontástúl
erős karjait.