Dobai István: Siralmas volt nékem

Siralmas volt nékem
világra születnem,
hogy ezeket köll szenvednem,
melyeket nem remíllettem.

Tigristejjel talám
tartott volt föl anyám,
vajon ki volt én mustohám?
Bánotját ruházta reám.

Élek-é, nem tudom;
ha késik halálom,
óránként öregbül kínom,
jaj, hová legyek, nem tudom.

Így siratná magát,
elhagyván világát,
ki naponként mondja jaját,
húron pöngeti nótáját.