Ének a porcióról

Ó, szegény magyarság,
mit gondolsz magadban?
Azt tudod: jól nyugszol
te nemes ágyodban,
avagy vígan táncolsz,
szabod kúriádban,
sípoltatod magad
kárpitos házodban?

Ne higgy, mert igen
megtréfál az remínség!
Más nótát fúj néked
idegeny nemzetség.
Nézd el csak, mint regnál
rajtad az németség!
Már az te országod,
életed is kétség.

Megkérték s megkérik
tűled az porciót,
vármegyékre osztják
számtolan sok adót.
Megnézik házodnál
te kincses ládádat,
elvonják alúlad
paplanyos ágyadat.

Mast nem parancsolhatsz,
mert nagy te rabságod.
Miként fújják, néked
csak úgy köll táncolnod.
Idegeny nemzetre
szállott szép országod,
tűled elvétetett
arany szabadságod.

Ez egynyihány versek
Magyarország dolgát
mutatják és írják
nagy nyomorúságát,
mert ő elvesztette
régi igazságát,
jó Mátyás királynak
drága szabadságát.

Az ezerhetszázban és
kilencvenhétben,
az pünkösd havának
második hetiben,
írám az verseket
szomorú szívemben,
az Magyarországban
való nagy ínségben.