Epilógus / Kaszás e földön a halál

Rákóczi kíséretéből a rodostón lakó Szakmári János, a magyarok básbugja számára a napi ellátási díj a rodostói vámpénztárból, miként eddig, ezután is kifizettessék. (1803, a Szeráj levéltárából). Ez az utolsó irat az emigrációból: azontúl Rákóczi nevéért és emlékéért a porta többé tartásdíjat senkinek nem fizetett, mert valóságban magyarok sem voltak már Rodostón. Különös találkozása az eseményeknek, hogy 1703-ban jelent meg Rákóczi nevével az első hivatalos irat, a híres Recrudescunt, mely felkelésre szólította a nemzetet, és éppen egy század múltával, 1803-ban jelent meg Törökországban az utolsó hivatalos irat Rákóczi nevére való hivatkozással.

Kaszás e földön az halál,
ki mindenütt rendet kaszál,
erejit mutatja,
kaszáját forgatja,
virágokat nem szán,
kórókkal egybehány.
Jaj, ódd magad, szép virágszál!

Ti is csillag-virágocskák,
szép színnel festett orcácskák:
kik most kevélkedtek
s hánnyátok színetek,
elmentek, elmentek,
meg nem menekedtek.
Jaj, ódd magad, szép virágszál!

A Mennyei Virágos-kert,
jó füveknek szép helet vert.
Ott megvirágoztok,
kik itt jól vigyáztok,
haláltól nem féltek,
mert örökké éltek.
Szép Virágok, örüljetek!