Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája,
Engem nyílott utoljára,
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam vón a bimbóba, ha te ha.
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam volna a bimbóba, ha te ha.

Én vagyok az, aki nem jó,
Felleg-ajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, ha te ha.

Sírok titkon, nem látja más,
Hull a könnyem, mint kútforrás.
Hull előmbe, hull a földre, hull a földre,
Hull a gyászos kebelemre, ha te ha.
Hull előmbe, hull a földre, hull a földre,
Hull a gyászos kebelemre, ha te ha.

Titkon szeretőt tartani,
Bajos az elfelejteni,
Már ezután olyat szeress, olyat szeress,
Akit könnyen elfelejtesz, ha te ha.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem, soha.
Megfogadnám, de már késő, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső, ha te ha.
Megfogadnám, de már késő, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső, ha te ha.