A szüzeké

Jaj Istenem, jaj annak,
Kinek csókot nem adnak.
Bizony nekem adnának,
Tizenhatan kínálnak.

Amikor én kicsiny voltam,
A szilváért majd meghaltam.
De most mikor nagyobb vagyok,
A legényért élek, halok.

Húzzad cigány reggelig,
Reggelig, s egy darabig.
Míg a pendely langgal íg.

Nem aludtam csak egy szikrát,
Eljátszottam az éjszakát.

Gyere velem a kert mellé,
Nézd meg mivel állok elé.

Mind azt mondja a rigó,
Hogy a legény egy sem jó.
Nem jól tudja a rigó,
Mert a legény igen jó.

A legénynek jár a keze,
A leánynak legyen esze.
Akármilyen feszes nadrág,
Szépasszonynak letaszítják.

Kiszáradt a bodzafa,
Hol hálunk az éjszaka?
Ajtó mellett a padon,
S, a te gyönge hasadon.

Gyere rózsám a kertembe,
Lássuk mi van a pendelybe.
Se nem róka, se nem nyúl,
Bolond aki oda nyúl.

Alig várom a szüretet,
Szüret után egyebet.
Hogy vigyék el nénémet,
S, néném után engemet.

Az én rózsám katona,
Ragyog rajta a gúnya.
De az ősszel leszerel,
Haza jön és vezsen el.

Komámuram görögdinnye,
Bár csak alám höngörödne!

Komámuram káposztája,
Tövig édes a torzsája.

Édesanyám lánya vagyok,
Sárga dinnyehajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
Akinek csak én akarok.

Akármilyen vénasszony,
férjhez megyen, menyasszony.

Felszeg utca derekába,
Nyílik egy rózsa magába,
Én vagyok egy bimbó azon,
Haragszik rám egy vénasszony.
Ha kipukkad haragjába,
Én leszek a fia párja.