Menyasszonybúcsúztató

Gyöngykoszorú, megfosztottál mindentől,
Megfosztottál szép leány életemtől.
Már én többet nem megyek a fonóba,
Lányok közé nem állok be a sorba.

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem sepri már többé az én gyenge karom.

Sepertem eleget, seperje már más is,
Öleltem a babám, fogom ezután is.

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
Gyönge ágairól a levelek hullnak.

Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az édesapám sírva keres engem.

Sárga madár a víz felett, édesanyám Isten veled,
Tudom, nagyon fáj a szíved, de azért csak Isten véled.

Isten veled testvér, jó utat kívánok,
Az Isten áldása szálljon tireátok.

Istenem, országom, régi szabadságom,
Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom!

Amíg leány voltam, szabad madár voltam,
De már asszony leszek, halálig rab leszek.

A veres folyóka felfutott a fára,
Üresen marad már a Baloghék háza.