Karikázó

Pusztafalu gödörbe van,
A Tilalmas fölötte van.
Ott mérik a jó pálinkát,
A legények csábítóját.

Elmehetsz már Nagyrét alá,
Nem várlak a Bakós-kútnál.
Még ezelőtt ott vártalak,
Szívem örült, ha láttalak.
De mióta ott nem várlak,
Nem bánom, ha sosem látlak.

Hármas levele van a lóherének,
Ne higgy kislány soha a legénynek.
Addig-addig csalogat az téged,
Még elrabolja tőled a te szíved.

Pusztafalu körül van ibolyával,
Gyere babám, szedd a kötőd aljába.
Lyukas a babám kötője, sej-haj, a lila ja lila,
Kihullt belőle a teljes ibolya.

Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
De az eget rám világosították.
Rám világosította ja szép csillagos ég,
Kisangyalom, sosem leszek a tiéd.

A falusi templom előtt,
Három ágós dió fa nőtt.
Három ágós a levele,
Julcsa a menyasszony neve.
Három ágós a levele,
Jóska a vőlegény neve.

Két szem szilva duráncai,
Tudnál-e rám kacsintani, csuhajja!
Ha te tudnál kacsintani,
Én is vissza tudnám adni, csuhajja!

Szárad a kóré a tetőn,
Száradjon el a szeretőm, csuhajja!
Száradjon el, mint a perje,
A halálos hideg lelje reggelre.

Pusztafalun akkor megyek végig,
Ha ja babám a csárdába iszik.
Tele pohárt magasra emeli,
Bal karjával a derekam öleli.

Nem mind legény, aki magát tartja,
Csak a priccses nadrág mutat rajta.
Nem tudja a rendet lekaszálni,
Mégis, a mafla, hozzám akar járni.