Akármilyen lány

Fáj a fának, ha fejsze levágja,
Fáj a lánynak, ha a legény gyalázza.
Engem is gyaláz egy semmirevaló,
A csizmámba kapcának se volna jó.

Barna legény, fene evett volna meg,
Bár sohase ismertelek volna meg.
Átkozott volt az az óra, az a ház,
Amelyikben megismertük mi egymást.

Sej-haj, szép a páva, mer aranyos a tolla,
Most avgyok a szeretőmmel haragba.
Azt is tudom, miért van a haragja,
Sej-haj, magos az ég, csillagostul leszakad.

El kell a fűnek száradni, ha a kasza levágja,
El kell a lánynak hervadni, ha a legény gyalázza.
Akármilyen szép az a lány, de ha mindig gyalázzák,
Utoljára úgy elhervad, mint a rezedavirág.

Eperfának zöldell a levele,
A babámnak meghűlt a szerelme.
Nemcsak meghűlt, hanem el is hagyott,
A szívemre nagy bánatot hozott.

Már énnékem a falu az irígyem,
Azért hogy egy barna legény a kedvesem.
Irigylik a szabad életemet,
Tiltják tőlem a kedves szeretőmet.