Cantilena

Félelmes szívűnek engem alejtátok,
Régi jó barátim nékem kik valátok,
Gyakorta szép szóval hozzám járulátok,
Engem megcsalátok.

Nagy urak kik vagytok, szólok, ne bánjátok:
Fejér, szép ezüstös, ékes ti szablyátok,
Véle pogán népet, kérlek, ne vágjátok,
És ti ne bántsátok!

Igyedet ne viseld egyházi papokkal,
Mert ha béveteté magát nyájassággal,
Nem kell néki pénzed, vigad leányoddal.
Megcsalnak szavokkal.

Serényen futamnak táncban az leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságok,
Szertelen ha léend az ő jámborságok,
Ott elhull pártájok.

Sámsonnak alejtá az pór önnönmagát,
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát,
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát,
Megalázza magát.

Régi jó királyok míglen országlának,
Igazak valának az szegény országnak.
Az szent koronának híven szolgálának,
Avval áldozának.

Üdvözlégy kegyes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.

Testedben tiszta, lelkedben fényes,
Szívedben bátor, miként oroszlán,
Azért neveztek Bátor Lászlónak,
Mikoron még csak ifjú férfi voltál.

Az igazságnak valál bírója,
Nem volt idődben gonoszul tévő,
A szegényeknek erős oltalma,
Irgalmasságnak jeles követője.

Te dicsekedtél király székedben,
Képed föltették magas kőszálra,
Fénylik mint nap, sajog mint arany,
Nem elégszik senki reád nézni.

Dícsérjük, magyarok, Szent László királyt,
Bizony érdemli dicséretünket,
Dicsérik őtet angyalok mondván:
Üdvözlégy, kegyes Szent László kerál!