Kaszállómba van egy nyárfa

Kaszállómban van ëgy nyárfa,
Az alatt ül három árva.
Az alatt ül három árva,
Mind a három talpig gyászba.

Mere mëntëk, három árva,
Mere mëntëk, három árva?
Elindultunk hosszú útra,
Hosszú útra, szógállatra.

Vágok nëktëk aranyvesszőt,
Csapjátok mëg a temetőt.
Kejën, kejën, édesanyánk,
Met ëszakadt a gyászruhánk!

Nem kelhetëk édës fiam,
Me béfogott a főd moha.
Vëgye elő záros kóccsát,
Kócssoja ki koporsoját.

|:Csókoljuk mëg kezit-lábát
S ammellett a két arcáját.:|

Fiam, fiam, édës fiam,
Mënjetëk el tik már haza.
Vagyon néktëk mostohátok,
Ki gondot visejën rjátok.

Vagyon apánk, de ostoba,
Anyánk ës van, de mostoha.
Mikor fejünköt fésülli,
Gyënge hajunk min kitépi.

|:Mikor fejért ad rëátok,
Vérvel hobzik az hátotok.:|

Panaszkodjunk idegënnek,
Am mëgmondja mindënkinek.
Panaszkodjunk fűnek-fának,
Tudtjával adja világnak.

|:Panaszkodjunk a sëprűnek,
Az nem mondja mëg sënkinek.:|

|:Szëmetvető mindënkinek,
Rossz a mi árvo fejünknek:|