Szerelem, szerelem / Kísérj el galambom / Megszóltak, megszóltak már a vénasszonyok / Jaj, de szépet álmodtam

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál minden fa tetején,
Amott jő egy legény, be szomorú legény,
Látom a szájáról, szállást kérne szegény.

Adok neki szállást, a lovának állást,
magának pediglen magam mellett nyugvást,
magam mellett nyugvást.

Kísérj el galambom, de csak a kapuig,
Honnan már elmegyek egyedül magam is.

Ha elmégy, ha elmégy, csak hozzám igaz légy,
Igaz szerelmedet hamisra ne fordítsd.

Ha jóra fordítod, áldjon meg az Isten,
Ha rosszra fordítod, verjen meg az Isten.

Verjen meg, verjen meg, veretlen se hagyjon,
A fekete fődben pihennji ne hagyjon.

Megszóltak, megszóltak már a vénasszonyok,
Hogy hétfőn Pistával, kedden Pállal járok.
Szeredán Ambrussal, csütörtökön Jánossal,
Pénteken, szombaton zsandárral, kanásszal,
Vasárnap, vasárnap azt titokban tartom,
Akkor jön, akkor jön az igaz galambom.

Jaj, de szépet álmodtam,
A rózsám megcsókoltam,
Párnámat megfordítom, fordítom,
Ő is rólam álmodjon, álmodjon.

A szeretőm karjai,
nem akarnak hajlani.
| : Meg köll annak hajlani, hajlani,
ha meg akar ölelni, csókolni. : |