Beteg vagyok anyám / Kirci kondás / Haza is kéne már menni

Beteg vagyok, anyám,
Vigyél a kórházba,
Vigyél a kórházba,
Tegyél a vaságyra.

Doktor uram, kérem,
Vizsgáljon meg éngem,
Nagyon fáj a szívem,
Talán meg is halok!

Ó Istenem, anyám,
Mit tudjak csinálni
A csóró fejemet
Most már hova tegyem?!

Hajtnám, anyám, hajtnám,
Hajtnám a válladra,
Mos már tudom, anyám,
Én vagyok egy árva.

Felmegyek a hegyre,
Lenézek a völgybe.
Ott látom a babám
A más ölébe ülni.

Szántam szólítani,
Szivét szomorítni,
Szivét a szivemtől
Elidegenítni.

Elmegye, nem leszek
Tarpa falujába,
Mer sok az irigyem,
Főbe fognak verni.

Kirci kondás, elaludtál,
Elment a nyáj, itt maradtál,
Adci szüröm, aci baltám,
Hadd menjek a nyájam után!

Levágják a nagy kanomat,
A legszebbik jószágomat,
A jószágom vagyon a
Anyámnak az állata.

Kökényágat ehetném,
Gyermekágyat fekhetném,
Hol van az a princes bába,
Kinn van mán a dádé lába.

Haza is kéne már menni,
Mit fognak otthon mondani, haj devlale, me mero,
Fognak éngem pirongatni,
Én meg csak fogom hallgatni, te merav!

Jaj Istenem, de szégyellem,
Hogy a lábom mezítelen, csuhajja,
Féjre kell a szégyent tenni,
Úgy kell Becsen végigmenni, csuhajja.

Enné meg a fene Jánkot,
Nem tudják a miatyánkot, csuhajja,
Egye meg a fene Becset,
Éhol nekem becsengetett, te merav.

Azt nem adom én már sokér,
Olyan a galambom, mint én, csuhajja,
Kék a szemed, nem fekete,
Ki a fene szereti, csuhajja.

Illik neki rettenetes,
Mert egy kicsit himlőhelyes, csuhajja,
Neki, neki, neki való
Az a selyem nyakravaló.

Illik neki rettenetes,
Mert egy kicsit himlőhelyes, csuhajja,
Iszom is én egy-egy kicsit,
Akarhogy mint teszem szerit.

Van egy lovam, nem eladó,
Nem is zsaru alá való, csuhajja,
Mert ha zsaru lóra felül,
Bennem a vér talpig meghül, csuhajja.

Csináld, csináld, jó csináld,
Ne hozz szégyent, ne hagyjál, csuhajja,
Jaj, jaj, jaj, meghalok,
Ha tűled elmaradok, csuhajja.

Ha-ja-ja-jaj megyek már én,
Itt se maradhatok már én.

Ülj le mellém a lócára,
Rakjál csókot az orcámra.

Jaj Istenem, de szégyellem,
Hogy a párom nem szeretem.

Csináld, csináld, jó csináld,
Ne hozz szégyent, ne hagyjál.

Ha a lovam nem lesz hámba,
Majd kikéri János drága, csuhajja,
Addig iszom a korcsmába,
Míg a lovam lesz a hámba, csuhajja.

Ha a lovam nem lesz hámba,
Majd kikéri János drága, csuhajja,
Iszom is én egy-egy kicsit,
Akarhogy mint teszem szerit.