Elveszett a lovam / Adjon Isten szekeret / Adjon Isten kereket

Elveszett a lovam
Ebben az erdőben,
Keresem, nem lelem
A nagy idegenybe.

Ne kerezs, ne kerezs,
Mer meg vagyok halva,
Dijófa levéllel
Vagyok betakarva.

Repülj, madár, repülj,
Hattáron keresztül,
Szállj be az anyámho
Maga van egyedül.

Könnyen megismered
Ennek háza táját,
Piros rózsák lepik
Aranyalmafáját.

Üveg az ajtaja,
Gyémánt az ablaka,
Magának kék szeme,
Aranyszínű haja.

Adjon Isten szekeret, a szekerembe kereket,
Poháromnak feneket, aztán iszok eleget,
Aj-jaj-jaj-jaj rum-rum-rum de szilvaédes a gyomrom,
Jó at uram, vesz az nékem, ha mondom.

Aj, kiskutyám, kiskutyám, de hun hálunk az éjcaka,
Emitt-amott Simába, kötő Károly oljába,
Ha-ja-ja-jaj nem menj el, de maradj itt még az éjjel,
Mer én magam troselok itt szovelni.

Adjon Isten kereket, kereket, da kereket,
Poháromnak feneket, da így iszom én eleget.

Emitt-amott batáron, batáron, batáron,
Alugugyunk egy diványon, da-ra-da-da-ra-da-da-ra-da-ta.

Emitt-amott az ágyon, la-de raz ágyon,
Alugugyunk egy diványon, da-ra-da-da-ra-da-da-ra-da-ta.

Jaj Istenem, meghalok, meghalok, meghalok,
Ha tüled elmaradok, maradok, maradok,
Onnan veszem, ha adod, an-la-ra-la-da-da-la-da-da-dam
Gallérodba rakod ta-ra-ra-ta-ra-ra-ta-ra-ra-tam.

Állom esett a szemembe, de csihajjaj-ri-ra-lo-ma
Hajnal veri ki belőle, tin-la-ra-na-la-la-tin-lo-maj
Ha a hajnal ki nem veri, ki nem veri,
Jön a babám, felkeres, de-rin-nom-naj-de-ra-di-da-dom.