Ahol én elmenek még a fák is sírnak

Ahol én elmënëk még ë fák ës sírnak,
Gyenge ágaikról levelek lehullnak.
Hulljatak levelek, takarjatok ëngem,
Mert az én édësem sírva keres ëngëm.

Sirass rózsám, sirass, amíg előtted látsz,
Mert jó Isten tudja, hol lëszën halálom,
Erdékbe, mezékbe s a nagy tëngërëkbe,
Tëngërnek feneke s az én vetëtt ágyam.

A tëngërnek fénnye s az én takaradzóm,
Csuszó-mászó férgek s az én hálótársam,
Az apró halëcskák s az én siratóim,
Az égi madárkák s az én énekleim.