Mit kapálsz báránykám / Mit jár erre Hédervári kisasszony / Túrót ettem

- Tudjátok mit jádzunk? Jádzunk báránkássat!
- Jó van no!
- Ángyé, të lëgyé a báránka, Erzsi, të mëg lëgyé a farkas.
- Jó! No jó van! Csak akkor kezdjük!
- Guggolj lë! Kapálj ! No!
- Mit kapálsz, báránykám?
- Sárgarépát.
- Nem anná belőle?
- Neem! Mé nem jötté kapálni, në is gyere zabálni!
- Mëgfoghatlak?
- Mëg, ha tudsz!
- Mëgvagy! Të vagy a farkas.

- Mit jár erre, Hédërvári kisasszony?
- Eljöttem én a kend lányát kéretni.
- Mëllyikët?
- Szëbbikët, jobbikot, karcsú magasabbikot.
- Az én jányom nem eladó, së kis kertbe bejárandó.
Së kijár az, së bejár az én hírëm nékű.
- Maga lánya ollyan kényes, ollyan dénës, kezem alá
në kerűllyön, mer ha kezem alá kerűl, azonnal én elzáratom!
- Fuss ki édës jányom!

Már mi evvel elmëhetünk,
Soha vissza nem jöhetünk.
Most viszik, most viszik Uborkáné lányát,
Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba,
Sarkantyús csizmába, sárga bugyogóba.

- Gyertëk jádzunk sërgőset: Túrót ëttem. Margit, lëgyé kutya!
- Igaz, Ángyé, lëszël a párom?
- Lëszëk. Gyerünk akkor!

Túrót ëttem, elejtëttem,
Azt së tudom, hová tëttem,
Szél fújja pántlikámat,
Kapd el kutya a szoknyámat!...

... sikerült! Gyerünk mégëgyszër! ... majd elkapom... mëgvagy!