A juhász és a birkái

A juhász elindult reggel a gunyhótól a birkáival és hajtogatta a legelőn, legeltek a birkái szépen. Dehát dél fele a juhász álmos lett és befekütt az árokba, s ottmaradt alva. A birkák továbbmentek a legelőn, elértek egy erdőt estefele, és béfeküdtek az erdőbe egy szakadékba. Dehát a juhász éjjel mikor megöbredett, kiugrott az árok partjára, nem tudta, hogy merre keresse a birkákat. Elkeseredett nagyon. Akkor kihúzta a furulyáját a sziju alól, és elkezdte furulyálni a keserves nótáját, én es most elfurulyálom. (a dallam)
Hát erre a furulyahangra megjött a kutyája. Akkor szólt a kutyának, hogy kerítse oda a folkát. A kutya elszaladt, felzavarta a birkákat, megcsendültek a csengők, ... kolomp, kutyaugatás, birkabőgés, szamárbőgés. Odahajtotta a juhász elé, megállította a juhász, hogy megvannak, nem hiányzik még egy birka es. Akkor a juhász elfurulyálta örömnótáját es, én es elfurulyálom. (b dallam)
Kecskék es voltak, azok es ugrándoztak át az árokon, akkor azt mondta a juhász: "No kecskék, ha tük es akartok tánculni, akkor nektek es elfurulyálom a kecsketáncot!" Még máma es furulyálják sokan! (c dallam)