Názáretbéli Jézus, zsidóknak királa

Názáretbéli Jézus, zsidóknak királa,
Veszedelembe’ forgóknak lévő Istene!
Megtestesült Szent Iste(n),
Szent erős Iste(n),
Szent és halhatatlan Uriste(n),
Könyörűlj mirajtunk!
Hét köröszt alatt lefekszem,
Hét köröszt alatt fölkelek,
Őrizz, angyalom, éjfélig,
Boldogságos Szűz Máriám virrattig,
Jézus Krisztus mindétig,
Hogy gyarló testem nyugodjék,
De szivem el ne aludjék!
Hogy téged mindenkor lásso(k).
Minden gonoszt távoztassa,
Sátányok megköttessenek,
Testembe’ ne förtőzzenek,
Engedd ezt nekem kegyesse(n)
Atya, Fiú fölségesse(n),
Élvén örök dicsőségbe’,
Most és mindörökkön örökké, ámme(n),
Ma vala pénteknek napja vala,
Mén Jézus Krisztus kínnak kínhelyére,
Meglátták a zsidók,
Fölfeszitették a magos keresztfára.
Fol’ a szent vére,
Hervad a szent színe,
Szomorodik a szent lelke.
Szól a Boldogságos Szűzanya Mária:
Ó, fiam, fiam!
Szerelmes szent fiam!
Én azt gondú’tam, te lészen bus,
Látom, fiam, én lészek bus,
Aki ezt az imádságot este, reggel elmondja, megüdvözül!
Názáretbe’ van egy mustromfa,
Kivül aranyos, belül kegyelmes,
Abba’ mondottak hétszer hét szent misét.
Én ott hallgattam szerelmes szent fiammal,
Az ártatlan Jézusommal.
Eccer elkapták mellőlem a kegyetlen zsidók,
Keresem utcákrul utcákra,
Sehun nem találom.
Előtalálom Szent Lukács evangélistát,
Kérdem tőle: - Nem láttad-e szerelmes szent fiamat, az ártatlan Jézusomat?
Ó, anyám, anyám, szép Szűz Máriám!
Menj el, menj el a magos Kálvária hegyére!
Ott vagyon egy szent keresztfa,
Arra vagyon fölfeszítve.
Vasdárdával nyitogatják,
Arcul verik, vérrel verőtékezik,
Ecettel, epével itatják,
Tövissel koronázzák,
Marokvesszővel csapkodják,
Hét csö(pp) vére elcsöppent,
Az angyalok fölszedték,
Szent atyja elejbe vitték.
Ó anyám, anyám, szép Szűz Máriám!
Menj el, menj el a fekete föld szine alá!
Az Ádám maradványai közé,
Kiáltsd, hirdesd,
Lefektekre, fölkeltekre, hogy:
Bizon, bizon velem lészen a paradicsomba’,
Én mondom, a Teremtő,
Aki titeket az ő szent véréve(l) és haláláva(l) megváltott, ámme(n).