Én felkelék jó regvel hajnalba

Én felkelék jó regvel hajnalba’,
Kimosdódám minden bűneimből,
Megkendőzém aranykendőcskémvel,
Kimenék ajtóm eleibe,
Feltekénték nagy magos mennyégbe.
Ott láték egy kápolnát,
Kűjjel irgalmas,
Belül kegyelmes,
Közepibe’ ül vala Szent Anyánk, Szűz Mária.
Odamene Szent Lukács évangyélista, kérdi:
Ó, mit sírc, ó, mit sírc, Szent Anyánk, Szűz Mária?
Hogyne sírjak, Szent Lukács evangyélista,
Mikor három naptól szent fiamot nem láttam.
Eredj ki, Bódugságos Szűz Mária. ajtód eleibe,
Meglátod a szent fiadot térgyig vérbe’,
Könyökig könnyűbe’,
Szen’ szemed sírc,
A szent lelked örvend.
Ó, hol vó’tál, ó, hol vó’tál, áldott szent fiam?
Ó, én édesanyám, két nap a zsidók kergettek,
Harmadik napján megfogtak,
Vasláncokval kötöztek,
Vasdárdákvol liggattak,
Vaskesztyűkvel csabbottak,
Ondok nyálakval töpdöstek,
Csipkével koronáztak.
Keresztfára feszitettek,
Felemeltek,
Szent ódalam felnyitották,
Piros vérem kiontották,
Ki ez(e)ket a kénszenvedés-imádságaimat elmondja,
Este lefektyibe’,
Regvel felkő(l)tyibe’,
De kiváltképpen pénteken, szombaton.
Három nap elétt halálát megjelentem,
Halála óráján felkoronádzom,
S úgy küldöm az én Atyámnok országába, áment.