Két moldvai dal

(s) Én kimenék küskertembe
virágom nézni.
Hát leütte égi harmat
virágom színét.

Rajta sétál küs gerlice
sárga lábával.
Sárga lába, zöld a szárnya
jaj, de gyöngyön járja.

(s) Jerbé hezzám édes szüvem
végy aranyalmát.
(s) Nem menek én édes szüvem,
mert megútáltál.

(s) Nem menek én édes szüvem
mert megútáltál,
énhelyembe tenmagadnak
mást válajsztottál.

(de) Sem nem szebbet, sem nem jobbat,
de még olyant sem.
(s) Ugyan nézd meg édes szüvem
kit válajsztottál.
Tiszta víznek színe alól
mérget ne igyál.

Menyecske, menyecske
megmondám az este,
ki ne menj cserjésbe,
mert megmar az kígyó.

Mert megmar az kígyó
szerelem képibe.
Szerelem, szerelem,
átkozott gyötrelem.

Hogy nem termettél volt
minden fa tetején.
Minden fa tetején,
diófa levelin.

Hogy szakasztott volna
minden szegény legény,
minden szegény legény
s minden árva leány.

(mert) Én es szakajsztottam,
s el es szalasztottam.
De még szakasztanék,
ha jóra találnék.