Édesanyám rózsafája / Édesanyám altatója / Édes vót az anyám teje / Édesanyám édes teje / Olcsó már a pásztor

Édesanyám rózsafája
Én voltam a legszebb ága
Bár sohase nyíltam vóna
nyíltam vóna
Maradtam volna bimbóba

Ha te ha

én vagyok az aki nemjó
Felleg ajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget
A felleget
Sírok alatta eleget

Ha te ha

Csicsija bubája
Nincs itthon a papája
Elment a vásárba
Vesz Neki szalagot.
Sallagos kalapot
Csicsija bubája.

Édes vót az anyám teje
Keserű az élet vele
Keserű is savanyú is
Egyszer-másszor panaszos is.

Édesanyám mért is szültél
Ha engemet megvetettél
/ : Mért is szültél e világra
Örökös szomorúságra : /

Édesanyám édes teje
Keserű a más kenyere
Keserű is, savanyú is
Néha, néha panaszos is.

Olcsó már a pásztor nincsen becsületi
A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi

Ha valamije van azt mondják, hogy lopta
Ha semmije sincsen, hogy elkorhelykodta

Hát szegény pásztor hogyne szomorkodna
Keserű a kenyér avas a szalonna

Három forint húsz
Vót a Bözsi kötője,
Nem is legény
Kinek nincs szeretője

Nem is legény
Kinek kettő-három nincs
Nem is szép kislány
Kinek göndör haja nincs

Ez a lábam ez ez ez
Jobban járja mint emez

Egyik lábam jól vigyázz
Mert a másik meggyaláz

Ídes lábam jól vigyázz
Mert a Balog meggyaláz

Jó gazdám vón nékem a Balog
Mondta fiam ne járj gyalog
Ülj fel a fakó szamárra
Úgy menjél be Ágotára

Jó gazdám vót nékem Elek
Mondta fiam szelj kenyeret
Szelj kenyeret Ferenc gyerek
Megfőtt már a kása leves

Nagyanyáim s a szépanyáim
Lelke dalolt nekem a pusztán,
Hogy keljek fel a virágok közül
S induljak e dalok jussán,
Hagyjam magára a nyájat,
Mert felőlem az rendeltetett,
Hogy a vihar fújja meg a számat...