Zoboralji énekek

Ne aludj el két szememnek világa
Mert majd fölkél piros hajnal csillaga

Egyik csillag, Kostyál János csillaga
Másik csillag, Potus Anni csillaga

Amit adtam a jeggyűrűm add vissza
Homály fogta gyémántkövét, nem tiszta

Hajnal hasad csillag ragyog
Mégis a lányoknál vagyok
Jaj Istenem, de szégyellem
Hogy a hajnal itt lel engem

Őszi harmat hideg eső
Ősszel érik meg a szőlő
Ha megérik borrá szürik
Potus Annit férjhez kérik

Ez a legény megkérette
Kostyál János nem engedte
A foglalót is rátette
Mégis magáinak vette

Végigmegyek az utcán, senki sem szól hozzám
Gyere ki galambom, csókold meg az orcám

Csókold meg az orcám, százszor egymás után
Százszor egymás után, vasárnap délután

Asszonyok, menyecskék, hozzá kell csak nyúlni
Elszokott a trotyó, asszonyok közt csúszni

A minap egyet láttam aj, de megutáltam
Még ha rágondolok, most is fáj a hátam

A nevit is megmondom, a Kostyál Apolka
Félre vót a Kontya, a baja szétszórva

Állj félre barátom, én is hadd beszéljek
Én olyan asszonytól, mint te vagy nem félek

Ösmertem apádat, hogy minyő gazdag vót
Falu végén lakott, száz batyu rongya vót

Nincsen a világon, annyi apró betű
Mint a te fejeden, serke, bolha, tetű