Kalotaszegi finálé: keserves - legényes - hallgató - csárdás - szapora

De szeretnék az erdőben fa lenni
Fák közül a tölgyfa nevet viselni
Tölgyfalevél kék lánggal ég füst nélkül
Árva vagyok én a szeretőm nélkül

Kinek nincsen szeretője, babája
Menjen el a zöld erdőbe, magába
Írja fel egy falevélre, sorjába
Hogy nincs néki szeretője, babája

Ezeknek a legényeknek, kell valami szegényeknek
Tudod babám mit fogadtál, mikor kertünkben sétáltál
Rózsát kértem, csókot adtál, avval is csak csalogattál
Irigyeim sokan vannak, mint a kutyák úgy ugatnak
Nem félek én a kutyáktól, irigyeim haragjától
Jaj Istenem adj egy napot, hadd mulassam ki magamat
Nézz ki rózsám ablakidból, most megyek ki a faluból
Vess utánam egy pillantást, többet nem látjuk egymást
Úgy elmegyek arra a helyre, hogy a madár se jár erre
Ne hidd rózsám úgy el magad, mert nem találsz igazabbat
Mert én igaz vótam hozzád, igazabb mint édesanyád

Édesanyám nem írok több levelet
Szilaj csikó rúgta el a kezemet
Szilaj csikó, fájdalmas a rúgása
Sír a babám, hallszik a zokogása

Szerettelek én egyetlen virágom
Úgy mint ahogy senki itt a világon
Szerettelek, de te engem megcsaltál
De te engem meg sem szomorítottál
Megcsaltad te kisangyalod magadat
Úgysem találsz nálamnál igazabbat

Verd meg Isten, verd meg azt
Kinek szive nem igaz
Lám az enyém igaz volt
Mégis megcsalatkozott