Claude Goudimel: 102. zsoltár

Csaknem kétszáz éves késéssel, 1743-ban jelentek meg Magyarországon Claude Goudimel (kb. 1514-1572) francia zsoltárénekei a jeles költő-tudós, Szenczi Molnár Albert (1574-1634) fordításában. A megkésett kiadványnak azután fontos szerep jutott a magyar zenei élet gazdagodásában; főként a kulturális élet jelentős gócpontjain, a református kollégiumokban segítette elő a többszólamú éneklés elterjedését, - a temetéseken a sárospataki diákok rendszeresen énekelték az illő szövegű zsoltárokat. A gyászéneket rézfúvósok és dobok kísérték; ez a hagyomány már a XVI. századtól kezdve szokássá vált mindenütt az országban, Erdélytől a Dunántúlig. A 102. zsoltárének négyszólamú, az első strófa Szenczi Molnár Albert fordítása, a második versszak eredeti magyar temetési szöveg.
Forrás: Szkhárosi melodiárium, Sárospatak (1787); közli: Szabolcsi Bence ( A magyar zenetörténet kézikönyve, 1955).