Esik eső

(jaj, de) Esik eső, szép csendesen csepereg,
Cigány asszony egy ház előtt kesereg,
Szépen kérem a felügyelő urakot:
Engedjék el a rég nem látott uramot!

Cigány asszony, azt megtenni nem lehet,
Mer’ szigorú a váci fegyház embere,
(jaj, de) Most is ott sétál a börtön udvarán,
Zörög a lánc mind a két kezén-lábán.

(jaj, de) Ha mégegyszer szabad ember lehetnék,
Soha többet sittes kaját nem ennék,
Az ebédem egy keserves sóhajtás,
A vacsorám egy nadrágszíj szorítás.

Megnyílt már a váci fegyház ajtaja,
Zsivány cigány sírva sétál ki rajta,
Nem nyomja már semmi bánat a szívét,
(jaj, de) Végre letelt tőle a hat év.

(hogy,) Nyisd ki romnyim zöldre festett ajtódat,
Engedd be a rég nem látott csávódat,
Adjál nékem ennem-innom eleget,
Mert ha éve, hogy nem ettem eleget!