Kelj fel, gazda, kelj fel
- Műfaj
- regösének
- Etnikum
- magyar
- Település
- Kávás
- Vármegye
- Zala
- Tájegység
- Dél-Dunántúl
- Nagytáj
- Dunántúl
- Gyűjtő
- Pesovár Ernő, Jámbor Márta, Dömötör Sándor
- A felvétel helye
- Kávás
- A felvétel ideje
- 1957
- Feldolgozottság
- adatközlő által előadott
Szövegek
Megjöttek szegény Szent István szolgái
Megjöttek szegény Szent István szolgái
hideg, havas országból. Kinek füle,
kinek keze lefagyott. A ti adománytokból akarjuk
meggyógyítani. Mondjuk-e vagy nyomjuk?
hideg, havas országból. Kinek füle,
kinek keze lefagyott. A ti adománytokból akarjuk
meggyógyítani. Mondjuk-e vagy nyomjuk?
Kelj fel, gazda, kelj fel
Kelj fel, gazda, kelj fel,
Szállott Isten házadra
Sorjával, seregével,
Szárnyas angyalával,
Telített asztalával,
Tele poharával.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Amott keletkezik
Az égen egy pázsit,
Abban legelészik
Csodafiú szarvas.
Csodafiú szarvasnak
Ezer ágú bogán
Ezer misegyertya ég.
Gyújtatlan gyulladjék,
Oltatlan aludjék.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Nékünk az Úr Isten
Azt is megengedte,
A szent oltár
Mi asztalunk lehessen,
Misemondó ruha
Mi abroszunk lehessen,
A szent kehely
Mi poharunk lehessen.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Szállott Isten házadra
Sorjával, seregével,
Szárnyas angyalával,
Telített asztalával,
Tele poharával.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Amott keletkezik
Az égen egy pázsit,
Abban legelészik
Csodafiú szarvas.
Csodafiú szarvasnak
Ezer ágú bogán
Ezer misegyertya ég.
Gyújtatlan gyulladjék,
Oltatlan aludjék.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Nékünk az Úr Isten
Azt is megengedte,
A szent oltár
Mi asztalunk lehessen,
Misemondó ruha
Mi abroszunk lehessen,
A szent kehely
Mi poharunk lehessen.
Rét ökör, régi törvény,
Haj, regö rejtem!
Leírás
A regölés bőségvarázsló és párokat összebűvölő művelet, a téli napforduló ősi ünnepének maradványa. A regösének eredete a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. Finnugor örökség, mediterrán dallamalkotás és nyugat-európai hatások ötvözete, mely valószínűleg a kereszténység felvétele után, az Árpád-korban nyerte kikristályosodott, máig továbbhagyományozott formáját. A Dunántúlon ismerik, néhány székely változata pedig a valamikori általános elterjedtségre enged következtetni.