Elémentem (Meg sem haltam...)

Végigmentem a vármegye ajtónál
Nem hallottam egyebet a jajszónál
Jobb kezemen, bal lábamon a bilincs
Felsóhajtok, szánakozóm senkim sincs.

Édesanyám karján nevelt engemet
Mégsem tudta az én bús életemet
Mert ha tudná az én bús életemet
Éjjel-nappal siratgatna engemet.

Csillagos ég, merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Az nem sirat, rég el van már temetve,
Meg sem halltam, s már el vagyok felejtve.

Most jövök Gyuláról,
Gyulafehérvárról.
Leesett a lovamról a patkó
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta,
Az is kotyog rajta.
Kovácslegény, lelki jó barátom,
Igazítsál rajta!

Kovács kalapácsa
Mind azt veri rája,
Hogy ennek a kesely lábú lónak
Magyar gyerek a gazdája.

Annyi irigyeim vannak
Mind a kutyák úgy ugatnak.
Annyit adok irigyemre,
Mint a ruhám kötőjére,
Még arra is többet adok,
Ha leszakad, újat varrok.

Hate-hate-hate-ha
Mit mond ez a muzsika?
Holnap nem lesz úgy, mint ma.

Édesanyám azt mondta,
Férjhez ad a faluba.
Én azt mondtam, nem megyek,
Mert senkit nem szeretek.