Adjon Isten, édesanyám, jó estét...

Adjon Isten édesanyám jó estét,
Hazahoztam ezt a barna menyecskét.
Nem azért vettem én el, hogy szerettem,
Szegény voltam, gazdagságot kerestem.

Két szivárvány karolta át az eget,
Eltiltották tőlem a szeretőmet.
Eltiltották, hogy azt nékem nem adják,
Verje meg az Isten az eltiltóját.

Édesanyám fölnevelt kend éngemet,
Még sem tudja az én bús életemet,
Mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjen-nappal sirathatna engemet.

Átkarolta az eget a szivárvány,
E világon egyedül vagyok árván,
Árvaságom tudja még a nagy ég is,
Sirat engem a repülő madár is.

Megismerem a kárásztelki menyecskét,
Mert úgy köszön, hogy adjon Isten jó estét.
Én meg csak úgy betyároson fogadom,
Adjon Isten teneked is galambom.

Nincs édesebb a létai dinnyénél,
Nincs kényesebb a kárásztelki legénynél.
Háromnak van hat krajcár a zsebébe,
Úgy megyen a csaplárosné elébe.

Még azt mondják sem asztalom sem székem,
Kinek van hát szebb babája mint nékem.
Enyém a tó meg a tó halom partja,
Mellé ülök mikor jó kedvem tartja.