Magyarszováti négyes, lassú, szásztánc és összerázás

Szerettelek rózsám nagyon, de már annak vége vagyon
Vége vagyon szerelmünknek, teljen kedvük irigyünknek.

S azt gondoltam, míg a világ, mindig ég a gyertyavilág,
De már látom, hogy elalszik, az én rózsám rám haragszik.
Rózsabokor domboldalon, borulj vállamra angyalom,
Súgjad fülembe, hogy szeretsz, jaj, de jól esik nékem ez.

Sír az egyik szemem, sírjon mind a kettő!
Hullanak könnyeim, mint a záporeső.
Hullanak könnyeim, de nem magos égből,
Hanem egy szép barna kislány bánatos szívéből.

Addig megyek, meglássátok, soha hírem nem halljátok.
Mikor hírem meghalljátok, gyászlevelem olvassátok.
Gyász a szívem, gyász a lelkem, gyász a szívem, gyász a lelkem,
Gyászos nékem az életem, lalala...

Gyászos nékem az életem, fölcserélném, nincsen kivel,
Gyászos nékem az életem, fölcserélném, nincsen kivel.
Fölcserélném, nincsen kivel, csak a régi szeretőmmel. Ajlala...

Kertek alatt foly el a víz, bennem babám, soha ne bízz!
Ha bízol is, csak úgy bízzál, szeretőről gondoskodjál!

Le az úton, le le le, piros alma levele
Piros alma, hasadj meg, régi babám, csókolj meg!
Adjál csókot az orcámra, régi babám, utoljára.

Édesanyám lánya vagyok, sárgadinnyehajból vagyok,
Csókot is csak annak adok, akinek csak én akarok.