Szász leányok

Nem szánt-vet az égi madár, mégis eltartja a határ.
Én sem szántok, nem is vetek, mégis elélek köztetek.

Húzzad édes muzsikásom, mer én néked megszógálom!
Húzzad cigány istenadta, elég hosszú az éccaka!

Ezek a szép szász leányok kihúzós kendőbe járnak.
Ki van húzva a kendőjek, elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak, minden rongya lobog annak,
lobog elől, lobog hátul, lobog minden oldalárúl.

A kisasszony azt hiszi, hogy a betyár elveszi.
Ne higgye el előre, semmi válik belőle!
A kisasszony piparéz, mindig a tükörbe néz,
a kisasszony gyenge teste megkívánja minden este.

Szerettelek, nem kellesz már, szidott anyád, ne szidjon már!
Nem fog engem meg az átka, szálljon a maga nyakába!
Nem kívánok egyéb átkot, egyél meg egy véka mákot,
addig élj, amíg megeszed, minden napra egy-egy szemet!

Éjjel-nappal mindig iszom, soha ki em fogyatkozom.
Árok, árok, keskeny árok, nem reméltem, hogy így járok!
Beleestem, benne vagyok, a búbánat rabja vagyok,
beleestem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok.