A pünkdösnek jeles napja / Minékünk áldása a Szentlélek malasztja / Jól megfogd, jól megfogd a lovadnak száját

A pünkösdnek jeles napja
Szentlélek Isten küldötte,
Erősítse mi szívünket
Az Apostolokkal!

Melyet Krisztus ígért vala
Akkor a tanítványinak,
Midőn méne mennyországba
Mindenek láttára.

Tüzes nyelveknek szólása
Úgy, mint szeleknek zúgása,
Leszálla az ő fejükre
Nagy hirtelenséggel.

Megtelvén a Szentlélekkel
Kezdének szólni nyelveken,
Mit őnékik a Szentlélek
Ád vala szólani.

Örüljünk azért őnéki,
Mondván ékes énekeket.
Fölmagasztalván Szentlelkét
Most és mindörökkön örökké, amen.

Minékünk áldása a Szentlélek malasztja,
Mert Tőle árnyékoztatott a szűzek virága.
Mibennünk is Gábriel üdvözlettel áldja,
Testbe öltözött Igét méhébe fogadta.
Szűz Anyától született Krisztus istállóba.
Kínt és halált szenvedett fekvén koporsóba.
Tanítványi láttára mén el mennyországba.
Pünkösd napján Szentlelkét ottan elküldötte,
Az apostolok szívét megerősítette,
Hogy árván maradjanak, azt meg nem engedte,
Tüzes nyelvek előtte föl is gerjesztette.
Istennek jobb keze újra elsegítse,
Hogy a kegyetlen ördög minket meg se sértsen,
Őrizzen, oltalmazzon, szárnya alá rejtsen!
Szálljon mindnyájunkra az Isten áldása,
Mint régente rászállott az apostolokra!
Bor, búza és gyümölcs földetekben lészen,
Az is te bennetek szépen tündököljön,
Mint páva hegyeken, eképpen zendüljön!
Én kisgyermek vagyok, nagyot nem szólhatok,
Mégis az Istennek dicséretet mondok.
Gyönge vessző vagyok, mindenfelé hajlok,
Szüleim kertjében most nyílni akarok.

Jól megfogd, jól megfogd a lovadnak száját,
Ne tipedje, ne tapodja a pünkösdi rózsát!
A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,
Szedje föl a menyasszony, kösse koszorúba!

Angliás bokrétás, felesége jó táncos,
Ha az ura selyemszál, szolgálója aranyszál.
Én, bén, bokorica, öleld, akit szeretsz!
Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.

Dicsértessék a Jézusnak szent neve!