Ha elmész is rózsám

Lepereg az eső, a nagy hegy tövébe,
Belékapaszkodom, kedvesem ölébe.

Magamhoz szorítom, erősen ölelem,
A napnak fényében, dús csókkal illetem.

Búcsúzó sóhajom, senki se sokallja,
Szívemnek verését, az Isten hallgatja!

Ha elmész is rózsám, csak hozzám igaz légy,
Igaz szerelmedet, hamisra ne fordítsd!

Ahol én elmegyek, még a fák is sírnak,
Gyönge ágairól, levelek hullanak.

Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édesem, mást szeret, nem engem!

Ha egyszer visszatérsz, a földön ne keress,
Minden szép felhőbe, hamar belészeress!

Ha nevet az eső, arcodat paskolja,
Csillogó fényesre, záporom csókolja.

Lepereg a lelkem, a nagy hegy tövébe,
Rögvest belebújik, Földanyánk ölébe.