Mennybe vitt leány

Itt es kerekedik egy kerek dombecska,
Azon nevekedik egy édes almafa.
Édes az almája, csukros a virágja,
Az alatt ül vala Márton Szép Ilona.
Kötögeti vala maga koszorúját
Szűzlány mártirisból, kassai rózsából.
Hol avval nem éri, liliomval fejzi.
Hol avval nem éri, liliomval fejzi.
Itt es ereszkedik egy gyalog ösvenyke,
Azon ereszkedik egy égi bárányka.
Jobb oldalán hoza áldott napnak fényét,
Balk oldalán hoza áldott holdnak fényét.
Bőre szálán hoza hatvan misegyertyát,
Szarva között hoza mennyei harangot.
Meg ne ijedj, meg ne ijedj Márton Szép Ilona,
Mer’ mi azér’ jöttünk, Isten parancsolta.
A mennyei szüzek serege nem telik
Ha te oda eljössz, bizsony az bételik.
A mennyei ajtó nyitatlan es nyílik,
A mennyei harang húzatlan kondulik.