Napszállatja, napnyugta
- Előadásmód
- ének
Szöveg
Napszállatja, napnyugta:
vörös az ég alja;
poros a kalapja,
poros a kalapja,
karimája kajla.
Egyedül a dombtetőn,
sírdogál egy nyírfa,
leveleit reszketőn
leveleit reszketőn
magához szorítja.
Szél lesz holnap, hideg szél:
szomorú az erdő;
bánatában megvénül
bánatában megvénül
mire a hold feljő.
vörös az ég alja;
poros a kalapja,
poros a kalapja,
karimája kajla.
Egyedül a dombtetőn,
sírdogál egy nyírfa,
leveleit reszketőn
leveleit reszketőn
magához szorítja.
Szél lesz holnap, hideg szél:
szomorú az erdő;
bánatában megvénül
bánatában megvénül
mire a hold feljő.
Leírás
Kányádi Sándor verse