Kit a bánat elért

Na, na, na...
Kit bánat elért, kicsike korába’,
Az sohase ér jót élete napjába’.
Mert éngemet elért kicsike koromba’,
Én nem várhatok jót életem napjába’.

Na, na, na...
Sír a szemem, hull a könnyem,
Be igazán fáj a szüvem.
Fáj a szüvem, küjel-belül,
Homály borítja két felül,
Homály borítja két felül.

Fáj a szüvem igen nagyon,
De kiér’ fáj meg nem mondom,
De kiér’ fáj meg nem mondom.
Csak magamba’ letitkolom,
Csak magamba’ letitkolom,
S avval magam elhervasztom.
Na, na, na...