Kinek van, kinek nincs

Kinek van, kinek nincs kút az udvarába’,
Aranyos diófa a kert ajtajába’.
Aranyos diófa a kert ajtajába’,
Akinek nincs párja, keressen magának.

Széles víz a Tisza, keskeny palló rajta,
Nem menj át galambom, mer’ leesel róla,
Nem menj át galambom, mer’ leesel róla.
Nem esek, nem esek a Tisza vizébe,
Inkább esek rózsám véled szerelembe.

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden fa teteje?
Minden fa tetején, dióág levelén,
Hogy szakisztott volna minden szegény leán.

Mer’ én szakisztottam, de elszalasztottam,
Utána futottam, de meg nem foghattam.
Utána futottam, de meg nem foghattam.
De még szakisztanék, ha jóra találnék,
Ha jóra és szépre, régi szeretőmre.