Oyfn veg steyt a boim

A zsidó diszpóra-lét talán legszebb, leglíraibb tanúságtétele. Témája a csupasz elhagyatott fa az út mentén. Minden madár elröpült róla, csak egy van, aki azt mondja: "itt maradok a fán, hogy az énekemmel vigasztaljam őt a zord tél idején". "Ne tedd azt, kicsikém", mondja az anyja, "halálra fagysz a fa ágán, de ha mégis maradnál, vegyél fel sálat, csizmát és meleg alsót, hogy ne légy vendég a halál birodalmában".
"Repülnék már, de érzem a szárnyaim oly nehezek, és ha anyám szemébe nézek tudom, az Ő szeretete miatt moccanni sem tudok."