Lakodalmi nóták

Kikötöm a lovamat a csárda elejébe,
Lehajtom a fejem, a barna babám ölébe,
Lehajtom a fejem, a barna babám ölébe,
Hullajtom a könnyemet a cifra pertlis kötényébe.
Lehajtom a fejem, a barna babám ölébe
Hullajtom a könnyemet a hacacáré kötényébe.

Ősszel érik babám a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető,
Bocsáss meg, ha val’, valaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

Jaj, de szépen zöldell a rédei határ,
Közepibe legel egy kis bárány,
Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos büszke a rédei kislány.

Azér’, hogy én sápadt legény vagyok,
Ne gondoljad, hogy én beteg vagyok,
A szerelem sápított meg engem,
Azér’, hogy én őtet megszerettem.

Mikor megy a legény októberben katonának,
Azt mondja a lánynak, szíved oda ne add másnak,
Mer’ az árva szívem a tieddel van egybe zárva,
Ha od’adod másnak a szívem meghasad utánad.

Kedves kisangyalom vége a mi szerelmünknek,
Nagy bánatot hoztál, az én árva bús szívemnek,
Mer’ az árva szívem úgyse soká fogja bírni,
Míg katona leszek, mindig fogok babám sírni.