Halotti ének; Ó te rettenetes keserű halál

Ó te rettenetes, keserű halál,
E miként prédálád fel életemet,
Elszakasztottad a testemtől én lelkemet.

Már az Úridus ekként akarja,
Törvényes üdejim ez iránt hojza,
Ha kit a halál tőletek elválajsza,
Harsogó trombita feltámajsza.

Jól tudod, hogy pedig benned bíztam életemben,
Tégedet dicsértelek, s áldottalak földön, életemben,
Most es benned vagyon reménységem,
Mert majd megadatik dicsőségem.
Parancsold a jóra szent angyalidat,
Ha kik a híveidet elvezesse, színyed elejibe helyeztesse,
Ha kik a híveidet elvezesse, színyed elejibe helyeztesse.

A pokol kapujától szabadítsd meg a ő lelküket,
A szolgádnak, szolgalányodnak, hogy a pokol kapujától,
Szabadíts meg az ők lelküket,
Hogy az elenyészhetetlen való világosság fényeskedjék nékik,
Hogy nyugodjanak békességbe az Úrnak szentséges szent nevibe,
A dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentlélek Úristennek, a nevibe.