Tisza

Az hol én elmegyek még a fák es sírnak,
gyenge ágairól levelek hullanak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mert az én édesem sírva keres engem.

Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
még az is azt mondja: Áldjon meg az Isten!
Áldjon meg az Isten, minden javaival,
mint kerti violát: drága illatokkal.

Tisza partján lakom, keress fel angyalom,
csendes folyóvíznek csak zúgását hallom.
Ha folyóvíz volnék bánatot nem tudnék,
hegyek-völgyek között zengedezve járnék.