Édesanyám rózsafája
- Etnikum
- magyar
- Tájegység
- Kalotaszeg
- Nagytáj
- Erdély
Szöveg
Édesanyám rózsafája,
Engem nyílott utoljára.
/ : Bár sohase nyílott volna, nyílott volna.
S maradtam volna bimbóba’, hateha : /
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó nyitogató.
/ : Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, hateha : /
Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám Isten áldja!
Jól tudom, hogy fáj a szíve, fáj a szíve,
De azér’ csak, Isten véle! Hateha
Engem nyílott utoljára.
/ : Bár sohase nyílott volna, nyílott volna.
S maradtam volna bimbóba’, hateha : /
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó nyitogató.
/ : Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, hateha : /
Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám Isten áldja!
Jól tudom, hogy fáj a szíve, fáj a szíve,
De azér’ csak, Isten véle! Hateha
Leírás
Minden vidéken találhatunk olyan szokást vagy dallamkincset, amit a helyiek különösen becsben tartanak. Kalotaszegen a nagy mulatságok utáni hajnalokon kerültek elő azok a dalok, amivel a falusi ember mélyről jövő érzéseit énekelhette a világba. Ezek a dalok talán leginkább a népballadákkal, keservesekkel párosíthatók. Az Édesanyám rózsafája kezdetű is egy ilyen gyönyörű kalotaszegi "hajnali" áthangszerelt változata. A brácsa és az ének szólamai, a szokatlan harmóniavilág, valamint a gazdagon díszített, romantikus előadásmód a lelkünkhöz keresi az utakat.