Hajnalodik
- Etnikum
- magyar
Szöveg
Nagypénteken mossa holló a fiát,
(s) Ez a világ kígyót, békát rám kiált.
/ : Mondja meg, hát, ez a világ szemembe,
Kinek, mit vétettem én életembe’?! : /
Édesanyám, mi zörög a zsebébe’?
Ha apró is, adjon egyet belőle!
/ : (s) Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót,
Négy sarkára rávetem a jajszót. : /
Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem, fekete gyászruhába’.
(s) Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet.
(s) Ez a világ kígyót, békát rám kiált.
/ : Mondja meg, hát, ez a világ szemembe,
Kinek, mit vétettem én életembe’?! : /
Édesanyám, mi zörög a zsebébe’?
Ha apró is, adjon egyet belőle!
/ : (s) Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót,
Négy sarkára rávetem a jajszót. : /
Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem, fekete gyászruhába’.
(s) Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet.
Leírás
A zene hangulata a Nagypénteken kezdetű dal esetében a szöveget követi, a monoton, félhangonként lépkedő kíséret a dal mondanivalójához alkalmazkodik. A második, inaktelki keservesként ismert dallam oldja fel a feszültséget, amely nyugodt szépségével egy gyönyörű napfelkelte képzetét varázsolja elénk. Míg az első dallam a zenekar feldolgozásban szólal meg, a másodikat a maga eredeti szépségében játssza a zenekar úgy, ahogy azt annak idején Kallós Zoltán magnetofonjára rögzítette.