Megállj német / Huszár vagyok én / Garibaldi csárdás kis kalapja / Elkészült már Nyék alatt a vasút

Megállj Német majd megbánod még,
Hogy a Magyart űzöd-hajtod rég,
Majd ha egyszer a Magyarnak kedve támad,
Kiporolja a bundádat.

Bécs városban sír a Német jaj,
Bécs várában könnyen éri baj,
Bús a Német, mert Lajtán hetek óta,
Áthallik a Kossuth-nóta.

Huszár vagyok én, nem bakancsos katona.
Rám illik a sárgazsinóros ruha.
Sárga zsinór, piros csík a közepe,
Ötös huszárnak, jaj, de szép az élete.

Édes jó anyám nem írok több levelet.
Szilaj csikó rúgta el a kezemet.
Szilaj lónak fájdalmas a rúgása,
Sír a szeretőm, hallik a zokogása.

Garibaldi csárdás kiskalapja,
Nemzeti szín szalag lobog rajta.
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

Letörött a bécsi torony gombja.
Ihatnék a Garibaldi lova.
Magyar kislány vigyél neki vizet
Garibaldi a csatába siet.

Garibaldi felült a lovára.
Átvágtatott Bécsből Pest-Budára.
Onnan néz le Rákos mezejére
Hogy legyen a csatájának helye.

Ezernyolcszázhatvankettedikben
Garibaldi felment egy nagy hegyre.
Onnan nézte szép Magyarországot
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

Elkészült már Nyék alatt a vasút.
Azon jön el Garibaldi, Kossuth,
Meghozta a nemzeti lobogót
Vigyázz Német, szűk lesz a bugyogód!
Kossuth Lajos levelet íratott,
Közepébe bankókat rakatott,
Általadta az íródeáknak,
Ossza ki a magyar katonáknak.

Elindult már Kossuth is.
Véle a regiment is.
Megismerni messziről,
Darutollas kalapja tetejéről.

Kossuth Lajost az anyja,
Keservesen siratja,
Ne sírjon édesanyám,
Kismagyarországért magam
megvívnám.

Kossuth Lajos, Kossuth Lajos
azt írta a levélben,
Minden derék magyar legény
Kell most a regimentbe.
Szabadságért harcolni,
a csatában meghalni,
Háromszínű magyar zászlót
diadalra juttatni.
A kaposi strázsamester
azt írta a levélbe,
Hogy háromszáz új regruta
kell most a regimentbe.
Az is olyan kell pedig,
ki a lóra ráillik,
A csatába, a csatába
trombitások kísérik.