Vágják az erdei utat / Most jövök Gyuláról (Jakab Lacinak!) / Gólyamadár odafönn a magas égen

Vágják az erdei utat,
Vágják az erdei utat.
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik a magyar fiúkat.

Viszik, viszik szegényeket,
Viszik, viszik szegényeket.
Szegény magyar legényeket,
Szegény magyar legényeket.

Nehezen esik a járás,
Nehezen esik a járás.
Tőled babám az elválás,
Tőled babám az elválás.

Most jövök Gyuláról, Gyulafehérvárról,
Leesett a lovamról a patkó,
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta, az is kotyog rajta,
Kovácslegény lelki jó pajtásom, igazítsál rajta.
Jakab Laci lelki jó pajtásom,
Igazítsál rajta.

Kovács kalapácsa,
Mind azt veri rája,
Hogy ennek a keselylábú lónak
Magyar a gazdája.

Gólyamadár odafönn a magas égen.
Barna kislány sírva sétál kinn a réten.
Legelteti a lovát, hullajtja az út porát
Siratja a babáját, áj-na-na-na-na.

De szép csendes, de szép csendes eső esik.
Halálomat, halálomat sokan lesik.
Azért lesik halálom, vegyék el a galambom,
Vegyék el a galambom, áj-na-na-na-na.

Ott benn ülnek a legények a kocsmában.
Asztal körül lámpa alatt tizenhárman.
Mind a tizenháromnak van behívó levele,
Siratja a kedvese, áj-na-na-na-na.

Besoroztak, besoroztak katonának.
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos táborába.
Van behívó levelem, vállamon a fegyverem,
Sirathatsz már kedvesem, áj-na-na-na-na.

Elmegyek, elmegyek messzi földre.
Nem leszek senkinek a terhére.
Nem írok levelet, és nem is üzenek,
Lesz még tavasz lesz még nyár,
de én nem leszek.