Pászti Miklós: Csángó-magyar szerelmi dalok

Olyan nap nem jő az égre,
Olyan nap nem jő az égre,
sűrű könnyem nem hull fődre,
ki ölembe, ki a fődre, jaj, jaj, jaj.

Egek, egek szánjatok meg,
Könnyhullásim álljatok meg!
Ha az egek meg nem szánnak,
Könnyhullásim meg nem állnak, jaj, jaj, jaj!

Búsulj szívem, mert nincs kedvem,
Mer’ elhagyott víg örömem,
Vót szeretőm, de most nincsen,
Kiétt hótig fáj a szívem, jaj, jaj, jaj!

Kicsi leány, mi az oka,
Hogy harmatos a rokolya?
Hozd fel Isten ezt a napot,
hogy vegye fel a harmatot.

Kapu előtt foly el a víz,
Gyönge babám, bennem ne bízz!
Csak egy úton jártam hozzád,
arról is eltiltott anyád.

Hagyd el babám értem anyád,
maradjon nékünk a világ.

Kiaszott a bodzafa,
Addig ültem alatta,
Barna legény kalapja,
Kötőkkel van kirakva.

Kötők szegény nyakamra,
Nyakláncok a kalapra,
Fogja oda a rozsda,
Hogy ne járjon több nyakra.

Bár azt tudod, te virág,
Belőled áll a világ,
Nékem is van virágom,
Leszakasztom a nyáron.

Gyere ki, te gyöngyvirág,
mert feljött a holdvilág, jaj,
maj’ kimenek, sz’ ott lakom,
csak a lajbim gombolom, jaj.

Nyitva z’ajtó, béjöhetsz,
vetett az ágy, lefekhetsz, jaj,
ne fordulj a fal felé,
inkább szép orcám felé, jaj.

Vess egy csókot, én egy mást,
ne felejtsük el egymást, jaj,
vess egy csókot, én egy mást,
ne felejtsük el egymást, jaj.

Kiaszott a bodzafa,
Addig ültem alatta,
Kötő, nyaklánc, falapi,
Szeret engem valaki.

Gyere rózsám a kútra,
Adj egy csókot az útra,
Ha azt nekem nem adod,
Kútba ugrok, meghalok.

Leszakadt a bezere,
Mikor Áron Rézit kergette,
Fölfűzik a bezerét,
Egymást holtig szeretik.