Bárdos Lajos: Régi táncdal

Édes rózsám, szívem kedvese, hallod, hív az ének?
Csengőn, bongón szól a víg zene, hadd táncoljak véled!
Jöjj, ó jöjj ide, édes párom, nótánk hangja ma messze szálljon:
Oly szép így ez az élet!

Cimbalmunk de vígan pengeti, búg a bőgő húrja,
Nézd a másik kedvet ad neki, cifra sípját fújva!
El nem fárad a táncos lábod, látom, most csuda szívből járod,
Mindig újra meg újra.

Térded hajlik, mintha rózsafa csendes szélben lebben,
Mintha hozzám angyal szállana, úgy jössz, vagy még szebben!
Gyenge vállad, az arcod pírja szebb, mint fényben a rózsák szirma
Pünkösd reggel a kertben!

Hozzád röppen szívem sóhaja, kézen fogva kérlek:
Lelkem hangját titkon vidd haza, hadd kísérjen téged!
Más visz táncba, de el nem válunk, szívért szív a mi boldogságunk,
Oly szép így ez az élet!