Karai József: Estéli nótázás

Ha folyóvíz vónék,
bánatot nem tudnék.
Hegyek-völgyek között
zengedezve járnék.

Ahol kitérülnék,
virágot növelnék.
Hegyek-völgyek között
virágot növelnék.

Leányok leszednék,
bokrétába kötnék,
s az ő édesiknek
kalapjára tűznék.

Este jő, szürkül bé.
Tűzhelyeket seperj bé!
Mert nem tudod, ki jön bé,
Mert nem tudod, ki jön bé.

Este ki béjött vót,
Kilenc almát hozott vót!
Mind a kilenc piros vót!
S a legény is egy jó vót.

Tegnep ki béjött vót,
Kilenc almát hozott vót.
Mind a kilenc rohadt vót,
S a legény is egy rossz vót.

Énekeljünk, énekeljünk,
Guzsalyasba merre menjünk?
Ide s ide az uccába,
László Józsi kapujára.

Ucca, ucca, bánat ucca,
bánat kővel van kirakva.
Azt is tudom, hogy ki rakta,
Hogy én járjak sírva rajta.

Nem járok én sírva rajta,
Nem járok én sírva rajta.
Járjon, aki rakosgatta,
Járjon, aki rakosgatta.

Gyere rózsám este guzsalyasba,
Néked adom húgom koszorúját,
Nem kell nékem senki koszorúja,
Kötik nékem az én koszorúmat,
Tisztán-tisztán fehér liliomból,
Körbe-körbe sárga violával.