Régi keserves

Olyan árva vagyok,
mint az út mellett az ág,
Kinek minden ember
nekimenyen s levág.
Az én éltemnek
es most úgy vagyon sorsa,
Mer bokros búbánat
azt igen futkossa.

Hervadni kezdettem,
mint ősszel a rózsa,
Kinek nincsen sohutt
semmi pártfogója.
Addig menyek,
addig a kerek ég alatt,
Valamíg megnyugszom
fekete főd alatt.