Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok

Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok,
nyíregyházi kaszárnyába’ hervadok.
Úgy hervadok, mint ősszel a falevél,
sej, édesanyám, katonának neveltél!

Sej, katona se lettem volna, de soha,
ha az anyám bé nem íratott volna.
De az anyám még akkor beíratott,
sej, kicsi voltam, a bölcsőben ringatott.

Hosszú gőzös állott az állomásra,
a kisbéri huszároknak számára.
A kisbéri huszárok ülnek rája,
mennek haza végleges szabadságra.

Nyisd ki, anyám, zöldre festett kapudat,
ereszd be a szabadságos fiadat!
Nyitva van az kedves fiam, vártalak,
három éve, mióta nem láttalak!

Debrecenben csináltattam palotát,
közepébe Péterfia laktanyát.
Abba vannak a litai legények,
Sej, ha bemegyek, nem beszélek veletek.

Életemben mindig szépet szerettem,
utoljára csúnyával kell beérnem.
Úgy kell nékem, mert én ezt érdemeltem,
sej, minden este a más babáját szerettem.