Három esztendeje

Három esztendeje
negyedikbe fordult,
hogy az én édesem
háborúba indult.

A hosszú utakat
elejébe vette,
s e bút s e bánatot
magához ölelte.

S e bút s e bánatot
magához ölelte,
s e keserűséget
’z én szüvemre tette.

Kísérj el, violám,
bárcsak a kapuig,
onnan elmegyek én
szívem egyedül is.

Fújdogál a szellő,
azt se tudom, merről.
Alul-e vagy felül,
vagy édesem felől.

Alul es fújdogál,
felül es fújdogál,
csak édesem felől,
arról nem fújdogál.